A plaszticitás egy fémanyag azon képességére utal, hogy maradandó alakváltozást (plasztikus deformációt) hoz létre anélkül, hogy a terhelés külső ereje károsítaná. A fémanyag nyújtásakor a hossza és a keresztmetszeti terület-változik. Ezért a fém plaszticitása a hossz megnyúlásával (nyúlás) és a szelvény összehúzódásával (metszeti zsugorodás) mérhető.

Minél nagyobb a fémanyag nyúlása és metszetének csökkentése, annál jobb az anyag plaszticitása, vagyis az anyag sérülés nélkül elviseli a nagy képlékeny alakváltozásokat. Általában az 5 százaléknál nagyobb nyúlású fémeket műanyagnak (például alacsony széntartalmú acélnak), az 5 százaléknál kisebb nyúlású fémet pedig rideg anyagnak (például szürkeöntvénynek) nevezik. A műanyag jó képlékeny alakváltozással rendelkezik nagy makroszkopikus tartományban, és a műanyagot a képlékeny deformáció, míg a képlékeny deformáció megerősíti, ezáltal javítja az anyag szilárdságát és biztosítja az alkatrészek biztonságos használatát. Ezenkívül a műanyagok zökkenőmentesen feldolgozhatók bizonyos formázási folyamatokban, például sajtolás, hideghajlítás, hideghúzás és egyengetés során. Ezért a fémanyagok mechanikai alkatrészként történő kiválasztásakor bizonyos plaszticitási indexeket be kell tartani.